Aggyá nyugtát, waze!

Bocsánat a poszthiányért. A blog él, csak pár napig nem voltam netközelben. Aszw-függőknek vigaszként álljon itt egy (azaz két) pozitív élmény ZiM tollából:

kedves bloggazda, bár manapság a pozitív hírekre senki sem kíváncsi, én mégis szeretem őket. ezért most két rendes helyre hívom fel a figyelmed:

heti néhány alkalommal a mányoki úti egyetemi uszodába járok mozogni. eddig különösebb kapcsolatom nem volt a pénztárossal: odaadtam a belépőmet, megkaptam a szekrénykulcsot, majd kifelé ugyanez fordítva. tegnap gondoltam, kipróbálom a szoláriumot - kérdi a hölgy, mikorra kérem az időpontot, én felelek, majd amíg telefonon egyeztet, kifizetem a 400 forintot. erre ő fél kézzel beüti a pénztárgépbe, közben fixálja az időpontot, majd a visszajáróval együtt a kezembe nyomja a szabályos nyugtát.
miután leúsztam a napi távot, és túl voltam a mesterséges napozáson is, jövök ki, adom a kulcsot, kérem a kártyámat, végül - tudván, hogy félliteres ásványvíz árusításával egészítik ki az uszodabiznisz jövedelmét - kértem egy üveg vizet. mire ő: 120 forint, majd - csakúgy, mint korábban - a visszajáróval együtt adja a blokkot 120 forintról. semmi körítés, semmi izgalom, egyszerűen csak tisztességes és szabályos.

a másik pedig:

barátaim felhívták a figyelmem a noszvaji szilvalekvárra, amivel akár a világbékét is el lehetne hozni, annyira jó. bár én nem vagyok édesszájú, de egy-két hónapja egy vidéki kirándulás keretében felkerestem a nénit, aki keveri a lekvárt, hogy hozzak a családnak belőle. meseszép falu a hegyekben, takaros ház a görbe utcácskában, néni kiskötényben jön kaput nyitni, majd hátravisz a nyári konyhához. üstök, lepárlók, fakanalak, a kicsi kamrában 100-150 üveg lekvár. nem kifejezetten nagyüzem, de azért eladásra is kínál. sorolom a család által rendelt tételeket (kábé hat-nyolc üveg), ő veszi le a polcról, majd a kis kockás füzetben összeadja, végül elbaktat a kamra végébe, beüti a végüsszeget a pénztárgépbe (!), és adja a blokkot. én meg ámulva, hónom alatt a lekvárokkal el. 

vajon ha ő a kis kamrájában szükségesnek érzi, hogy nyugtát adjon, akkor mások a nagy eladóterekben / ruhatárakban / nemtudomhol, miért nem?

Tényleg: miért nem?

 Krisztiánt ruhatárban lopták meg, de meglehetősen arcátlanul:

Vasárnap ellátogattunk feleségemmel és kisfiammal a Klauzál Házba (hosszabb nevén Klauzál Gábor Budafok-Tétényi Művelődési Központ, címe 1222 Budapest, Nagytétényi út 31-33 - a Campona mellett) egy vasútmodell kiállításra. Az épületben működik ruhatár, szemben a bejárattal. Használata gondolom nem kötelező, de lévén kint nulla fok körüli hőmérséklet volt (esett a hó is), bent pedig huszonegynéhány, természetesen szívesen megváltunk a kabátjainktól. A ruhatárban fiatal hölgyemény elvette és felakasztotta a kabátokat, mondta 300 forint lesz, adott ruhatári bilétát, majd arrébb lépett. Idézem a társalgást:

 - nyugtát nem kapok?

- miről?

- hát a 300 forintról.

- nem. odaadtam a bilétát.

- nem, én a kifizetett 300 forintról kérném.

- nem, a biléta elég.

- nem, az nem elég. kérnék egy nyugtát, vagy blokkot.

- nem adok.

- nem?

- nem.

Igazából ennyi. A történet nem rendkívüli és gondolom nem ritkaság. Nem is az bosszant, hogy magától nem adott nyugtát, hanem az, hogy amikor kértem kerek-perec megtagadta. A pulton egyébként nem volt se pénztárgép se pedig nyugtatömb.

 Szoktad számolgatni, hogy egy-egy ilyen eset mekkora lopás. Hát itt vasárnap szerintem megfordult ezer ember. Ez száz forintjával 100.000, aminek az áfája ugye 16.667.

Teszem hozzá a szokott demagógiámmal: 52 szombat-vasárnappal számolva az itt és így ellopott pénz évenként 1.733.368,- Ft.

Ha az országban csupán 577 ilyen ruhatár működik, akkor az ő tevékenységüknek köszönhetően máris egymilliárd forint hiányzik az éves költségvetésből.

Véleményem fenntartom, miszerint az ÁFA mellőzése nem maga a probléma, hanem a problémának tünete.

- zárja az előző poszthoz - roppant kedves hangnemben - írt kommentjét Molekula.

Öröm a szívnek, hogy valaki, aki a halál faszára kíván engem blogostul, belátja végre, hogy az áfa lenyúlása, amiről a blog szól, nem valami tök frankó dolog, hanem baj: tünet. Maximálisan egyetértünk abban, hogy nem a tünetet kell megszüntetni, hanem az okot orvosolni. Csakhogy arra, hogy a páciens beteg, a tüneteiből lehet rájönni. Ha valakinek az ismételt gyomorfájdalmaira állandóan csak azt mondogatják, hogy "katonadolog", vagy hogy "ilyen szarokkal jössz? nekem bezzeg..." -, vagyis a tüneteket nem veszik komolyan akkor az illető jó eséllyel megmurdel gyomorrákban.

Ha korrekt akarok lenni, akor az is igaz - a fenti példánál maradva -, hogy amennyiben elkezdik a tünetet kezelni, és teszem azt, fájdalomcsillapítóval tömik a delikvenst, akkor pontosan ugyanúgy belepusztul.

Tehát ha a kérdést valaki úgy teszi föl, hogy megoldaná-e Magyarország költségvetését és/vagy állampolgárainak (átlagosan gyalázatosan alacsony nívójú) moralitását a nyugtaadás problémájának megoldása, akkor a válaszom határozottan: nem. Ha viszont az a kérdés, hogy a nyugta-nemadás, de még inkább a nyugta-nemkérés komoly tünete-e egy súlyos betegségnek, akor a válaszom: igen. Igen, mert arra mutat rá, hogy az átlagos vásárlói tudatosság a béka segge alatt van. És ha ilyen tudatossággal választjuk meg a politikusainkat, akkor nem csoda, hogy ott tart az ország, ahol tart (nem nyolc vagy húsz éve, hanem amióta bejöttünk ide fehér lovon). És egyáltalán, ha ilyen tudatossággal élünk a világban, akkor nem csoda, hogy a világ úgy néz ki körülöttünk, ahogy.

Az, hogy az ár áfa-része nem a kereskedőt illeti, tény. Ha megtartja, az lopás: ez is tény, bárhogy szépítjük. Ahol lopnak, nyilvánvaló (nekem legalábbis), hogy nemcsak a tolvaj bűnös, hanem mindeni, aki részese egy olyan rendszer fenntartásának, amiben bárki lopni kényszerül. Viszont ha a zemberek apránként kezdenek rájönni, hogy a "gyomorfájás" nem töktermészetes állapota a szervezetnek, és elkezdenek rá odafigyelni, akkor a beteg (jelen esetben: az ország) talán még megmenthető.

(Bár a kommentekből leginkább az látszik, hogy károgó hollók gyülekeznk, alig várva, hogy megnyuvadjon végre, és kivájhassák a szemét. Azért, hogy ők maguk jóllakhassanak, mert mindenki más le van szarva.)

Karacsi Maci élménybeszámolója következik:

A Mexikói úton, ahol a BKV-sok melegedője van, a kisföldalatti végállomsásával szemben van egy étterem, a neve Mexikó Grill Söröző. Nagyon rég óta ismerem, egy időben dolgoztam a közelben is, ezért rendszeresen ebédeltem ott. Egy kis hely, leszakadt, lepukkant, mi csak kis büdösnek hívjuk, mert ha beülsz, akkor tuti kaja és cigi szagúan jösz ki, feltéve, ha nem nyár van és nincs terasz.

 

Szóval egy nagyon szegényes kis hely, viszont egy rendes adag rántotthús, köret, és egy üdítő kijön egy ezresből, az ételek kivétel nélkül mindig frissen készülnek, a sült krumpli nem mirelitt, és jól főznek. Egy férfi és egy nő viszi a helyet, legalábbis ők a felszolgálók, és bár mindig hulla fáradtak, de sosem kell várni a kajára, és jó képet vágnak a dologhoz.

 

Tegnap fél hétkor voltam ott, ittam két sört meg egy jagert, haverom egy pohár sört. Mondtam, hogy fizetnék, majd jött a nyugta. Sajnos nem tudom beszkennelni.

 

Iflinger László

Mexikó Grill Söröző

1145 Mexikói Út

Adószám: 42500098-2-42

 

Gyűjtő5: 390 

Gyűjtő5: 320

Gyűjtő5: 1200

 

Összesen 1910

Készpénz: 1910

 

Tételszám: 3

Nyugtaszám: 0029/00009

 

Köszönjük!

2009/01/22, 18:31

 

AP693000684

 

Tehát kérés nélkül egy teljesen korrekt nyugtát adtak, és adnak mindig mindenkinek, egy pohár sör után is. 

Nyomek nevű kedves olvasónk kommentelt "vicceset", és mindenki épülésére úgy döntöttem, kirakom posztnak, pár gondolattal megtoldva.

Engem a szomszédasszony (utólag már csak egy köcsög nyuggernek nevezném) kért meg múltkor, hogy kaparjam fel a jeget az ő járdájáról is.
A végén adni akart egy csokit meg mézespuszedliket a gyerekeimnek! Hú, de bemérgedtem!
1. Bejelentés nélkül foglalkoztatott.
2. Szart a munkavédelmi előírásokra, nem tisztáztuk a pihenőidőket.
3. Nem rögzítettük előre a fizetésemet és munkaidő kezdetét-végét.

A rohadt kizsákmányoló gecijét persze fel is jelentettem. Kiszámoltam: én 30 percet dolgoztam, és kb 500.-Ft-os barterfizetséget kaptam. Semmi TB, Nyugdíj, SZJA!
Ez naponta 8000.-Ft, havonta168000.- Ft, évente 2016000.- Ft.
Ennyi fekete jövedelmet intéz ez a kurva. Autópályák, óvodák meg nem épülnek!

Remélem sittre vágják, elárverezik. Sajnos nem mindenki tud ilyen jól feljelenteni, mint én.

De az is lehet, hogy egy kibaszottul hülye ember vagyok.
(Ha a cikkíró ez alapján magára ismer, akkor az csak a véletlen műve!)

Kedves Nyomek!

Roppant kacagtató a kommented, de a kacagást nem az váltja ki, amire te gondolsz.

Elmagyarázom, és lassan írom, hogy biztosan megértsd.

A jelen blog egy valamiről szól: az áfáról. Arról, hogy amikor te a boltban kifizetsz 6 Ft-ot egy termékért, abból 1 Ft áfa címen a Magyar Köztársaság költségvetésének van szánva. A fogyasztói árat eleve így kalkulálta ki a kereskedő. Áfa nélkül ugyanaz a termék csak 5 Ft lenne: ebbe az 5 Ft-ba építi bele a kereskedő a termék beszerzési árát, az üzlet fenntartásának költségeit, a mindenféle egyéb adókat meg a saját hasznát. És ERRE jön a 20% áfa. Ha úgy gondolja, hogy ez az 5 Ft neki így nem biznisz, akkor máshogy kalkulál, és nettó 5 Ft helyett beárazza mondjuk 10 Ft-ra. Ez esetben ERRE jön a 20% áfa, és a termék fogyasztói ára 12 Ft lesz.

A kereskedő nem azért számolja rá az áfát, mert jó ember vagy rossz ember, hanem mert törvény kötelezi rá. Te pedig nem azért fizeted ki az áfás árat, mert egyetértesz a törvénnyel vagy nem értesz egyet, hanem mert

• demokráciában a törvénnyel egyet nem értés kifejezésének a módja nem az önbíráskodás, hanem a törvényhozó személyéről való döntés, vagyis az országgyűlési választás;
• a cucc annyiba kerül, és kész.

Ha egyszer kifizetted a 6 Ft-ot, akkor azt abban a hiszemben tetted (már amennyiben tudatos vásárló vagy, nem pedig egy posztkádárista debil pöcs), hogy annak címzettje nem 1, hanem 2 "személy": 5 Ft a kereskedőé (aki aztán a fent írottaknak megfelelően szétosztja) , 1 Ft pedig a költségvetésé. Nem tartozik a témához néhány dolog:

• hogy a költségvetést jól vagy rosszul állapítják meg;
• hogy a költségvetésbe beérkezett pénzből mennyit lopnak el;
• hogy az aktuális lopást épp ki intézi: a a Fidesz vagy az MSZP;
• hogy inkább Gyurcsánynak vagy inkább Orbánnak a kurva anyját-e;
• hogy egyébként az adórendszer igazságos/működő/jó/átlátható/stb.-e vagy sem.

Ha az általad kifizetett 1 Ft nem érkezik meg a költségvetésbe, hanem annak a birtokában marad, akire te a kézbesítést bíztad, az ugyanolyan utolsó geci lopás, mint amikor a postás lenyúlja a gondjaira bízott küldeményt. Nem hősi ellenállás, nem bravúros Robin Hood-akció, hanem közönséges sikkasztás. Amelynek a megítélését nem módosítja se pozitív, se negatív irányba, hogy az aktuális kormányfő és emberei mikor és mennyit nyúlnak le.

Amitől pedig a kommented kacagtató, az az, hogy az általad írottaknak semmi közük a blog témájához, neked viszont nincs annyi eszed, hogy ezt belásd. Szar neked, de az országnak is, ha sok van még belőled.

Kék Rózsa Söröző és Étterem
1077 Budapest, Wesselényi u. 9.

A Deáktól és az Astoriától egyaránt kb. 7 percre levő étterem barátságos hely, barátságos pincérekkel.

Három elkülöníthető helységünkben – melyek klimatizáltak – egyszerre nyolcvan vendéget tudunk fogadni. Törzsvendégeink között vannak baráti társaságok és munkahelyi kollektívák is, melyek közül az egyik legrégebbi a Mensa HungarIQa.

- írják honlapjukon. Nemrég magam is egy kb. húszfős társasággal töltöttem egy estét a Kék Rózsa galériáján. Az összejövetel délután kezdődött: apránként szállingóztak az emberek, ami egyúttal azt is jelenti, hogy a többedik kör kávén/sörön/üdítőn voltunk túl, mire a vacsorára került sor. A kaját pedig ismét több kör ez meg az követte.

Voltak, akik előbb leléptek, ők nyilván külön rendezték a "számlájukat". Az idézőjelet a saját tapasztalat indokolja. Záróra előtt bő húsz perccel megjelent egy szöszi pincérlány, és nekiállt bezsebelni a pénzt. Nota bene: a különfizetést ügyesen oldották meg. Érkezéskor mindenki kapott egy sorszámot, és a rendelés úgy zajlott, hogy pl. "a 14-esre kérek még egy sört". Így a végén hosszas tökölődés, ill. a szokott egymás közti szenvedés ("akkor én adtam egy ötezrest, te adtál mennyit is...?" stb.) helyett zökkenőmentesen zajlott az inkasszó. Az asztal körül egy rakás értelmiségi (vagy tízen voltunk még akkor) küzd az utolsó kortyokkal, a csaj meg söpri be a zsét.

- Elnézést... A blokkot hol kapom majd? - kérdezem álnaivan.

- Máris hozom - feleli szemrebbenés nélkül.

- Á, el tudod számolni a munkahelyeden, igaz? - figyel fel az asztaltársaság egy tagja. A többiek mással vannak elfoglalva.

- Nem, nem számlát kértem, csak nyugtát - felelem fennhangon, hogy a továbbra is az asztal körül sertepertélő szöszke is jól hallja. - Nem tudom elszámolni. Csak éppen, ha már kifizetem az árba beépített áfát, akkor azt nem hagyom itt az ő zsebükben, mert ebből a pénzből kéne, hogy utakat építsenek meg hogy fenntartsák a közvilágítást, a kórházakat, iskolákat. Tíz százalék borravalót amúgy is adok, de 30% borravalót azért talán mégse.

Lehet, hogy nem pont ezeket mondtam: mindenesetre előadtam nagy garral azt, amiről ez a blog szól. Társam bólogatott, hümmögött, hogy hát, igen... Tényleg... Valóban, van benne valami... (Jogász az illető.)

A pincér csaj végig jelen volt, hallott mindent az utolsó szóig. Aztán lement a kasszához. Aztán visszajött az asztaltársasághoz, ahol az imént tíz embertől szedte el a pénzt. És a kezében virított egy darab nyugta, azt anak rendje s módja szerint a kezembe nyomta.

Miközben veszem a kabátom, hevenyészett számítgatást végzek fejben. Az étterem 11 órán keresztül van nyitva az év minden napján. Saját bevallásuk szerint 80 fő fér el egyszerre. Számoljunk csak 50 fővel, és számoljunk úgy, hogy egy nap alatt csupán 4 "turnus" váltja egymást. És számoljunk azzal, hogy egy vendég 1500 Ft-ot fizet. Ez így napi 300.000 forint árbevétel, ami vélhetőleg kurvára alacsony becslés, de legalább nem alaptalan vádaskodás. (Ha ennél kevesebbet sepernének be, akkor nem prosperálnának évek óta.)

Napi 300 ezer forint egy évben 109.500.000 Ft. Ennek az 1/6-a az áfa: 18.250.000,- Ft. Egy év leforgása alatt ez az étterem - csak áfa címén - ennyit lop el tőlem. Meg tőled. Meg tőled. Meg tőled.

Milán küldött levelet, meg egy szkennelt nyugtát január 20-i dátummal:

Ma a Ferenciek terei aluljáróban észrevettem, hogy nyílt egy zöldséges. Nem a metrós aluljáróban, hanem a két buszmegállót összekötőben. Elég sokat kellett sorba állnom, de szép volt az áruja, gondoltam, hogy szép áru, meg nem is túl drága, akkor biztosan nem ad számlát.

 

Elég az hozzá, hogy sorra kerültem, kértem egy kiló céklát. A zöldséges lemérte, megmondta, hogy mennyiben kerül és írd és mondd szó nélkül betette a blokkot a zacskóba, pontosan visszaadott és elköszöntünk.

Miklós aláírással érkezett a következő levél:

Ha bárki pofátlan adócsalást szeretne látni, vásároljon "Nagymama gyümölcskertjében" az I. kerületi Pauler utcában. Tény, hogy az összes többi környékbeli zöldségesnél sokkal jobb minőségű az áru és a kiszolgálás is nagyon kulturált és udvarias, viszont:

1. hihetetlen árréssel dolgoznak - ez önmagában még nem is lenne baj, de

2. eddig soha nem kaptam tőlük számlát.

Az adóhivatal néhány utcára van csak, csoda, hogy eddig nem szúrták ki őket...

Az 1. ponthoz annyit fűznék hozzá, hogy a cucc annyiba kerül, amennyit hajlandó vagy kifizetni érte (főleg, ha van konkurencia).

A 2. ponthoz nem fűzök semmit: itt van posztként a levél.

Az adóhivatalra vonatkozó megjegyzésről annyit, hogy ahol az embert (vagy közeli rokonát, az adóellenőrt) mesésen szép almával kínálja meg egy pirospozsgás, mosolygós nagymama, akkor ott nagy csodák történhetnek...

Egyetért-e Ön azzal, hogy az országgyűlési képviselőknek
csak a bizonylattal alátámasztott elszámolható kiadásai után járhat költségtérítés?

• Igen
  
• Nem

Quiang Hua 88 Kft.
1072 Budapest, Rákóczi út 8/A

Egy előítéletes dög vagyok.

Az történt velem, hogy ebédre vágyva tanácstalanul ténferegtem a Rákóczi úton, végül beletörődtem az elkerülhetetlenbe: jó, legyen kínai. Kínai gyorsbüfé, és akkor legalább két legyet ütök egy csapásra: lesz egy új ahol lopnak címkéjű posztom.

Bemegyek; pult mögött kínai lány, mit kérek. A szokásost: a levest, amiről már húsz éve se tudtam, hogy miből van, és remélhetőleg húsz év múlva se fogom tudni, meg valami döglött állatot rizzsel és szójaszósszal. Ja, meg egy nagy tonikot. Kimeri, kirakja, ideadja.

És beüti a gépbe. Tételesen. És még entert is üt. Sőt, letépi a nyugtát, és ideadja.

Döbbenten ülök le enni, és figyelem: minden vendég kap nyugtát. Automatikusan, gondolkodás nélkül. Itt valami átcseszés van, gondolom, és kijön belőlem a rafinált. Ismét a pulthoz lépek (ketten állnak előttem), és odaszólok, hogy kérek egy kávét. Elveszi az ötszázast a másik kettő feje fölött, és visszaad belőle. Nyugta nincs: háhá, mondom magamban, kibújt a szög a zsákból.

Nem bújt ki. Beüti előbb a csaj, utána a pasi kajáját - majd beüti az én kétszáztíz forintomat (ami kávénak kurva drága, főleg, hogy mosogatóvíz ízű). De nem demonstratívan üti be, nem úgy, hogy "figyellek, baszki, itt van ám a blokkod!", hanem csak úgy. Letépi, lerakja a pultra, és tökre nem érdekli, hogy elveszem-e vagy sem.

Kifelé azon gondolkodom, hogy ebben a kínai büfében bizonyára nem olvasták a blogom kommentjeit, miszerint aki nyugtát ad, az mocskos gyurcsányista, és/vagy szükségszerűen tönkre kell mennie.

A poszt címét nem én adtam, hanem kopiészt a Fitta által küldött mail subjectjéből - de nem gondolom, hogy vitába kéne szállnom vele.

Mindenki tudja, hogy a vállalkozók nagy része nem díjazza, ha kérsz számlát, ilyenkor elgondolkozhatsz, és kereshetsz másikat is, de mi van akkor ha az adott vállalkozás monopolhelyzetben van… És mi van akkor, ha jelen esetben kisváros temetkezési vállalkozójáról, vagy inkább egy közintézmény alkalmazottjáról van szó… Na ilyenkor mit tennél?

 

Idén nyáron Édesapám elhunyt, úgy döntöttünk, szülővárosában temetettjük el, közelebb a szüleihez, testvéreihez. Minden előkészület flottul ment, annak ellenére, hogy soha nem kerültem még ilyen helyzetbe, de gondoltam megoldható minden, hisz nem akartunk semmi fényűző dolgot. Már az elején felkészítettek, hogy egy temetés nem olcsó dolog és minden számlát el kell kérnem, bár ezt amúgy is megtettem volna, mivel a hagyatéki eljárás során is mindenképp szükség van ezekre is… Reméltem, hogy a temetkezési vállalkozás is pontosan így gondolja ezt, ennek ellenére nem így lett.

 

Probléma mégsem közvetlenül velük volt, hanem legnagyobb megdöbbenésemre a „gyászbeszéd mondó” szakvizsgával rendelkező hölgyeménnyel… Ő ugyanis (aki mellesleg mellékállásban űzi ezt a dolgot, és ráadásul főállásban a kalocsai Önkormányzatnál dolgozik!! tisztában kellene lennie a számlaadás szabályaival!) közölte, hogy nem számlaképes, bár tudja, hogy csak Ő mondhat beszédet, mivel ez vizsgához van kötve, és ha lehetne, ne neki adjam a szolgáltatás árát, hanem a temetkezési vállalkozónak. Gondoltam, mi baj lehet, az, hogy a számlát ki adja nem érdekel, a lényeg az, hogy kapjak azért, amiért fizetek...

 

A temetés közeledtével, az anyagiak rendezése céljából egy újabb 220 km-es kiruccanás következett a városkába, irány a vállalkozás, számla elkészítve, minden a megegyezés szerint, kivéve a beszédmondó hölgy „tiszteletdíja”, az smafu, nincs a számlán...

 

Kérdezem, hogy is van ez, mivel szerintem ezért a szolgáltatásért is fizetek, mondják, hogy a „hölgy” nem számlaképes, ők a pénzt borítékban átadják, ez a dolog tőlük teljesen független, ők nem alkalmazzák, etc...  Ők csak a futárok...

 

Temetés előtt 1 nappal nem éreztem értelmét vitába keveredni, pláne mást hozatni és kutyafuttában készítetni vele egy szép beszédet, gyakorlatilag lehetetlen.

 

Hogy a francba lehetséges:

• hogy egy vizsgához kötött szolgáltatást elvégző ember nem számlaképes??

• senkinek nem tűnik fel, hogy temetéseken beszédet tart, magyarul szolgáltat??

• hogy van képe másokon keresztül lehúzni a delikvenst??

• hogy lehet ilyen hülye egy korrektnek tűnő vállalkozás, hogy egy ilyennek csaláshoz asszisztál ??

Mi lett volna, ha az APEH-ellenőr vagyok? :)

Következzék Erika levele, úgy gondolom, fílingjében passzol a mai időjáráshoz.

Szia!

Nap mint nap volánbusszal járok dolgozni, nekem bérletem van, de látom, ahogy a sofőr saját zsebre dolgozik és nem ad jegyet sokaknak, ha jól tudom ebben az esetben a jegy a nyugta.
Így nem csak a jegy árában lévő adóval lopja meg az államot, hanem a volántársaságot is a teljes viteldíjjal. Én meg ülhetek mindennap a hideg öreg buszon, ami örülhetek, hogy még jár egyáltalán felénk, mert ugye pénz nincs jobbra.
Erről is érdemes lenne beszélni. Csak így tovább, sok sikert a blogodhoz.

Üdv.
Erika

Erika, legközelebb majd nézd meg a busz rendszámát!

m e o w  írja:

Egy pozitív példa: a falunkba egy családi gazdaságból hordanak adagolós hűtőkocsival tejet. Egy liter tej 150 Ft. A hölgyek, akik kiszolgálnak, minden egyes liter eladott tejet beütnek a pénztárgépbe, ami teljesen szabályos nyugtát ad róla.

Tegnap megkérdeztem, hogy hiszen mindenkit ismernek (kis faluk ezek, állandó vásárlóközönséggel), miért is adnak mindenkinek nyugtát, megtehetnék, hogy kicsit "csalnak", manapság nem könnyű bármilyen mezőgazdasági vállalkozásból megélni. A hölgy (a tulajdonos felesége, elvégre ez családi gazdaság) rámnézett, és azt mondta:

- Nem tehetjük meg, hogy ne adjunk számlát. Ez az előírás.

Lesz még saját sztori is, van bőven a tarsolyban, de ma legyen egy olvasói levél. Teljes névvel és címmel kaptam, de...

Hi!

Kérlek a valódi nevem maradjon titokban, mert az óvodás gyermekemet rosszul
érintheti, legyek csak NX.

Gyermekem az egyik miskolci óvodába jár, és októberben indult ovistánc.
Gondoltuk, jó lesz a gyereknek, ha megtanul rendesen táncolni. A táncot
inkább nem emlegetném, hogy mivel egyenlő, de....
Már 4 havi "tandíjat" kifizettünk az óvónőn keresztül (szegényke, hozzá se
ér a pénzhez, borítékba kell betennünk, és az oktató csak felmarkolja a
borítékokat), de még egyszer sem kaptunk számlát/nyugtát. Sőt, volt, hogy a
decemberi fellépésükre 3500 Ft-ért varrtak ruhát, amiről egy darab papírt
kaptunk, ráírva, hogy "3500 ft". De se név, se cím, se pecsét, se dátum, se
semmi. Ebbe a csoportba 10 járnak.
Ez durván számolva: 10 x 1900 ( havi díj) x 4 = 76.000
+ ruha = 35.000 Ft.

Szép. Ez a Fortuna Divatstudió Miskolcon.
És nem gondolom, hogy csak ez az egy óvodás csoportja van!!!!

NX.

Többen szóvá tettek ilyesmit:

Jó volna a blog címát 'Aggyá nyugtát, waze!'-ra változtatni. Mert a felemlegetett TESCO is csak kérésre ad számlát. Alapban csak nuygta van...

Megtörtént, kösz a kiigazítást.

Tib írta kommentként, és nem akarom, hogy elkallódjon a sok offtopic "kapja be a sok hülye politikus" jellegű megmondás között:

Akkor írok ide. Én kisvállalkozó vagyok ÉS adok számlát. És nagyon nehéz persze.

Több mint 14 éve vállalkozom, nagyon fiatalon kezdtem, és akkor nagyon sok adótartozást felhalmoztam, 56 % kamatra. És vért hugyoztam, hogy tisztességgel kifizessem, akkor, amikor mások lazán lehúzzák a rolót, vagy számlát vesznek.

És nagyon megizzadtam mindenféle adóval, távol mindenkitől, a magam módján, csont szegényen, hibáimból tanulva, és örökké arról álmodozva, hogy milyen lesz, ha egyszer végre minden adósságomat kifizetem.

És a múlt évben minden céges és egyéb kötelezettségemet teljesítettem, és életemben először nem aggódtam az APEH, az önkormányzat, az IPA és még ki tudja mi miatt.

És azóta fizetem rendesen az adómat, és bár nem tartom fair-nek, elfogadom a játékszabályokat, és tisztességesen játszom.

Úgy gondoljátok, hülye vagyok?

Elmondok egy titkot: az, hogy nem kezdtem csődeljárást, hogy nem sumákoltam, hogy eldöntöttem, hogy tisztességes akarok lenni, és ebben nem érdekel, hogy más vagy az állam tisztességes-e, szóval ez az egész megkeményített annyira, hogy sokkal többet, sokkal tisztességesebben dolgozzak, és sokkal több értéket teremtsek.

És most, amikor mindenem tiszta, és nincs lopott szoftver, és nincs sumák, és nincs semmi egyéb, ezt az érzést nem lehet visszaadni, amikor az ember hirtelen megérzi ezt a belső békét, és hogy innentől kezdve ugyanolyan intenzitással kell csak dolgozni, és innentől kezdve sokkal több marad nálam.

Igen, én adok számlát.

Es ajánlom mindenkinek. A döntéseddel kezdődik a tisztességed, és nem a körülményeidtől függ.

Hogy ne vádolhassanak elfogultsággal, itt van egy kommentből kopipésztelve a ló másik oldala, kupec tollából:

 Kedves aszw!

Ez igy magaban enyhen szolva is csak a lo egyik oldala.

Nyilvan vannak olyan gorenyek, akik lehuzasbol nem fizetnek afat, de a vallalkozok nagy resze ugy kalkulalja ki eleve az arat, hogy abba csak azt a ritka alkalmat szamolja bele, amikor be kell utni a gepbe / adni kell szamlat.

Gondolom, Te nem vallalkozol. Ha megis, akkor tuti nem olyan szolgaltatast nyujtasz, aminek sok konkurrenciaja van.
Sajnos, en -tobbek kozt- ilyet nyujtok. Es igen, a legritkabb esetekben utjuk be a gepbe az osszeget, ugyanis AKKOR BE IS CSUKHATNANK. Kb 2 honapon belul. Egyszeruen nem jon ki! Ha beutnenk, arat kellene emelni, akkor meg azert zarhatnank be. Kezdemenyeztem parszor a konkurrencianal, hogy ezen valtoztassunk egyszerre, es emeljunk arat, de nem sikerult.

Ha viszont ide beirsz majd minket - ha egyszer eljutsz hozzank, tuti - akkor lehuzhatjuk a rolot, remelem, boldog leszel. Nem sok embert tudunk foglalkoztatni, de akkor legalabb ok is az utcara kerulnek. Remelem, akkor boldog leszel, hogy sikerult az Indexen egy fasza megmondoblogot csinalni munkakerules kozben!

A mondanivalom az lenne, hogy nem azzal kezdd, hogy ha valahol igy jarsz, akkor vilagba kurtolod - valaki megelheteset veheted el. Kerdezz ra, hogy miert van ugy. Vagy legalabb gondolkozz el, hogy lehet, hogy nem neked van igazad! Ez igy nagyon egyoldalu!

Kicsit olyan érzésem van most, mint amikor azzal szembesülök, amikor a nyugdíjas nénit fülön csípik, amint el akar lopni fél liter tejet meg két zsemlét a közértben. Egyrészt a kurva anyját annak a rendszernek, ahol az ilyen megtörténhet. A szívem szakad meg a néniért, komolyan. Ugyanakkor nem gondolnám, hogy optimális megoldás volna széttárni a kezünket, mondván, hogy "hát, igen, nagy a szegénység, tessék csak jönni holnap is lopni, így van ez rendjén". Kedves kupec, ha a vevőköröd zömében ilyen nénikből állna, akkor nem húzhatnád le ugyancsak a rolót?

Nekem mint vendégnek mit kéne tennem egy étteremben? Rendelés előtt kérdezzem meg a pincérnőtől:

- Elnézést, kisasszony, kérem, ne vegye bizalmaskodásnak, de önök itt lopnak?

És ha így válaszol:

- Igen, sajnos nehéz időket élünk, kénytelenek vagyunk lopni  - nos, akkor fejezzem ki együttérzésemet, és menjek át két utcával arrébb? Ott ugyanis (pesti viszonylatban legalábbis) bizonyosan találok olyan éttermet, ahol adnak számlát. Nem tudom, hogy csinálják, de adnak. Nyilván valami számviteli csoda.

Nem tudom a jó megoldást, tényleg. Ismerek és szeretek olyan helyeket, amelyek után krokodilkönnyeket sírnék hosszasan, ha bezárnák - pedig nem adnak számlát. Ezekről is fogok írni apránként. És vannak olyan helyek, amelyek meg adnak számlát, mégis minden porcikájukban rühellem őket (pl. a TESCO). Ezekről is fogok írni. Mert az, hogy valakinek a lopását lopásnak nevezzük-e, független attól, hogy az illető amúgy szimpatikus-e vagy sem.

Mindenesetre örülnék, ha írnának azok a kisvállalkozók, akik adnak számlát. Tegyék közkinccsé, vajon hogy csinálják.

Gr3g* küldte be az alábbi ügyeskedést, amivel magam is találkoztam már valamelyik kínai gyorsbüfében, csak sajnos nem emlékszem, melyikben.

BME diákként többször ettem a Karinthy Frigyes út és Egry József út sarkán található kínai étteremben (Ruyi kínai büfé), de eddig szinte soha sem kaptam számlát, csak ha azt külön kértem, miután egyértelművé vált, hogy nem fognak maguktól adni. A pénztárgép mellett van egy számológép, azon adják össze az összeget és csak a végösszeget írják be a gépbe. Ezután megtörténik a fizetés, a pénztáros pedig nyom egy "cancel"-t, így törlődik az összeg a kijelzőről. A vevők többségének fel sem tűnik a csalás, pedig például a mai ott tartózkodásom alatt is legalább az esetek 80%-ban nem ütötték be a gépbe az eladott termékeket. Nem tudom mekkora fogalmuk lehet, de a fél infopark és BME oda jár enni minden nap...

Ezúton jelzem, hogy a jövőben is közlök mások áldal küldött sztorit, amennyiben a szerzőnek sikerült azt aránylag olvasható formában megírni. Azonban, amint egy kommentben már említettem, tartalmi felelősséget csak a saját posztjaimban írottakért tudok vállalni. Ez a "kintről" jött anyagokat természetesen nem minősíti, csak azért írom le, hogy magamat jó előre levédjem.

*Valaki árulja el levélben, pls, hogy profilokat hogyan kell itt normálisan, e-mail cím alapján linkelni. Köszi.

Nézd. Tudom, hogy törölve lesz a hozzászólás, de nem baj mert ezt amolyan privát üzenetnek szánom.

Legalább, ha már kamublogot csinálsz állami megrendelésre, legalább arra figyelj oda, hogy az első, a hozzászólással egyetértő kommentelő ne egy eddig csak egy kommentet író névtelen nick legyen, hanem legalább várd meg míg egy "bejáratott" név idetéved és a témába vágó hozzászólást ír, mert így kurva gyanús lesz. Meg ez az előzetes moderáció sem azt az érzetet erősíti bennem, hogy itt valakik adófizető állampolgárként emelik fel a szavukat a számlát nem adó vállalkozók ellen, hanem ez bizony kőkemény APEH-propaganda.

Ki kell ábrándítsak mindenkit. Abszolút magánemberként írom, amiket írok. A kommentelés azért volt előzetes moderálásra állítva, mert elbasztam, ti. új vagyok a blog.hu felületén. Kösz a figyelmeztetést: olvasatlanul beengedtem minden kommentet, és átállítottam a beállítást. Az kommentel és azt, aki és amit akar. Az anonimitás jogát viszont fenntartom magamnak, mert nem szeretném, ha valaki egy konyhakéssel fejezné ki az ellenvéleményét.

Okostojásoknak: ha ez "kőkemény APEH-propaganda" volna, akkor vajon megírtam volna az És ugyanez számla nélkül mibe kerül? c. posztot?! Azt, hogy a blogban írottak egy része szociális demagógia, azt bevállalom. A jövőben is így lesz, mert sokak tapasztalata szerint hülyék ellen ez az egyetlen hatásos eszköz. Legközelebb megpróbálkozom az éhező és elhagyott kiskutyákkal.

A lényeg az: az általad kifizetett ár egy bizonyos hányada áfa: az ár eleve így lett kikalkulálva. Fogyasztóként is, állampolgárként is az az érdeked, hogy ne lopják el.

Fogysztóként azt, hogy a kereskedő lenyúlja (amit az ő kezébe adtál, de nem neki szántad), úgy akadályozhatod meg, ha számlát kérsz.

Állampolgárként azt, hogy Gyurcsány vagy Orbán vagy a kasszakulcs mindenkori őrzője lenyúlja (amit az ő kezébe adtál, de nem neki szántad), úgy akadályozhatod meg, ha...

Hm. Erre egyelőre nincs ötletem. :(

www.sushirendeles.hu vagy www.sushirendeles.net

Eljött az ideje, hogy bevezessem a dilemma nevű címkét. Több sushifutár kipróbálása után a fent nevezett cég beválni látszik: a házhoz szállított ételek szinte botrányosan frissek, és hihetetlenül finomak. Az ügyintézésük és hibakezelésük korrekt és ügyfélbarát.

Ez a blog azonban sajnos nem erről szól. Kérdezem a futárt, merre találom a számlát. Mutatja, hogy ott van ni, a folpack alatt. Ez a számla? - kérdezem. Ez, feleli, én meg szegénnyel nem kezdek vitatkozni, mert kiszállító létére ő az egyetlen, akinek biztos, hogy semmi felelőssége a dologban.

Az állítólagos számlát egy A4-es lap negyedére, 80 grammos ofszet papírra (magyarul sima géppapíra) nyomtatták. Minden rajta van: a futár azonosítójától kezdve a rendelésfelvétel pontos időpontján át a telefonszámomig. Szerepel az ételek tételes felsorolása (a kacsamájas és a vöröstonhal nigrijük fenomenális), annak rendje s módja szerint darabszámmal és tételenkénti árral. A végén ott figyel a nettó összeg, a 20% áfa összege, és e kettő összeadva: a bruttó összeg. A vak is látja rajta, hogy ez itt egy számla.

Mármint ha az illető vak nincs tisztában azzal, minek kell szerepelnie a számlán. Merthogy a szolgálatot üzemeltető gazdasági társaság adószáma nincs rajta, a "számla" sorszáma nincs rajta. Úgyhogy ez bizony nem számla, hanem a jól ismert átbaszós részletező: a könyvelésben nem jelenik meg; a nyolcezer forintos bruttó végösszegből több mint 1300,- Ft az áfa, amiből - például - kiflit és tejet kéne venni a napköziseknek - ehelyett marad a cégtulajdonos zsebében.

Van ilyen, persze. Ez a blog nem erénycsőszködésre van, nem a kényszeres jogkövetésre szólít fel. Ha a mester azt mondja, hogy tizenkétezer a javítás, számla nélkül viszont csak egy tízes - nos, akkor szent és hazafi legyen a talpán, aki ilyenkor azt mondja, hogy jó, akkor a drágább verziót választom. Tudom, persze, az állampolgári kötelesség ilyenkor is az volna elvileg, hogy számlát kérünk. De azt is tudom, hogy ha az embernél épp dől a víz a falból, akkor nem feltétlenül meggyőzhető arról, hogy a csőtörés alkalmából neki hirtelen kötelessége beszállni a költségvetésbe.

Szeretném hangsúlyozni, hogy ez a blog nem arról szól, amikor feltevődik a címben írt csúnya kérdés. Hanem arról, amikor nem vetődik fel. Amikor valaki az áfáva növelt árat fizeti meg, mert egyszerűen "ennyibe kerül". A blog arról szól, és nem többről, hogy  ebben az esetben kinek a zsebében köt ki végül ez a ténylegesen kifizetett húsz százalék. Az az összeg, ami nem a termék vagy szolgáltatás ára, hanem a mi hozzájárulásunk környezetünk fenntartásához és fejlesztéséhez, és amelynek befizetésére a termék megvásárlása vagy a szolgáltatás igénybe vétele csupán apropóul szolgál. És amihez a pénz átvevőjének annyi köze van csupán, hogy ő is részesül a fenntartott és fejlesztett környezet áldásaiban.

Vagy ezen áldások hiányában, ha elsíbolja a pénzt. Mert új kocsit még csak vehet belőle magának, de autópályát aligha.

1052 Budapest, Gerlóczy u. 1.

Az az igazság, hogy ahol nem vernek át, arról nehéz sztorizni. A becsületesség és felelősség unalmas.

Bementünk, kértünk egy Latte Macchiatót, egy forró csokit és egy ásványvizet. Kihozták, mindkettőnknek külön kis fémtálcán, és a kért ásványvíz mellé mindketten kaptunk egy-egy deci szódát - ahogy az jobb helyeken a kávéhoz dukál.

Amikor pedig számlát kértünk, számlát kaptunk. Kihoztak egy korrekt, nem túlcsicsázott, négyhasábos "SZÁMLARÉSZLETEZÉS" nevű részletezőt (megnevezés - egységár - mennyiség - érték), és kihoztak egy "NYUGTA" nevű nyugtát, egy egyszerű kis pénztárgépblokkot, rajta a számla minden alaki kellékével, és egyetlen tétellel: a végösszeggel.

Ugye, hogy semmi izgalmas? De mivel az élet izgalmai közepette jólesik néha egy kis uncsi, máskor is jövünk még.

1067 Budapest, Teréz krt. 41. (Szondi u. sarok).

Január 5. este fél tíz. Ügyeleti ablaknál csengetünk, azonnal megjelennek ketten is. Kérünk egy doboz Rubophent. A nő fordul, hozza, és közli, hogy az (ügyeleti felárat is tartalmazó) ár 1070,- Ft. Blokk a közelében sincs. Átadom a pénzt, ideadja a gyógyszert, és ahogy kinéz az ablakon, és látja, hogy nem vagyok egyedül, a következőt bírja mondani:

- Ketten vannak? Akkor hozom a blokkot. - És megy, és hozza.

Na persze: az APEH-ellenőr arról ismerszik meg, hogy ketten van, úgyhogy jobb az elővigyázatosság...

December 29., Koncz Zsuzsa koncert, Papp László Budapest Sportaréna. Kb. nyolcezer látogató. Kint kurva hideg.

A szektorhoz tartozó ruhatárban két kislány, ránézésre amolyan szedjük-össze-az uv-ra-valót típusú beugró segéderő. Ruhatár 200,- Ft/fő. Cucc bead, biléta eltesz, kislány mosolyog, tán még jó szórakozást is kíván.

- Elnézést, blokkot hol kapok majd? - kérdezem udvariasan, adva a hülyét.
- Tessék? - néz rám értetlenül, mert valószínűleg a praxisában még soha nem fordult elő ez a kifejezés. Aztán kapcsol. - Kér blokkot? Egy pillanat...

Kihúzza a fiókot, egy dosszié mélyéről elővesz egy nyugtatömböt. Olyan szűz (nem a lány, a tömb), amilyen Madonna tán sose volt. Kinyitja, nézi egy kicsit... Még egy kicsit... Szemlátomást még soha nem találkozott ilyesmivel közelről.

- Figyeeejj...! - szól aztán zavart hangon a társának. - Te tudod, mit kell ezzel csinálni?

A másik azt mondja, persze, és megírja a blokkot (dátum, "ruhatár", összeg, szignó) kb. 8 másodperc alatt.

- Köszönöm. Egyébként véletlenül nem kéne, hogy automatikusan adjanak mindenkinek számlát? - teszem fel a zavarba ejtő kérdést, a lány azonban nem jön zavarba:

- Nem! - mondja olyan határozott hangon, hogy egy pillanatra én bizonytalanodok el. Elvégre nem vagyok könyvelő: lehet, hogy a ruhatári szolgáltatás valaminek az ikszedik paragrafusa alapján nem számlaköteles szolgáltatás? Szerencsére megjelenik valami jegyszedő/rendező szerű képződmény (ugyancsak nőnemű), és érdeklődik, mi a baj. Előadom neki is a fenti kérdést.

- Dehogynem, mindenkinek adnak számlát! - hazudja szemrebbenés nélkül.
- Csak mert ez a nyugtatömb teljesen érintetlen... - próbálkozom.
- Igen, mert este mindig le kell adniuk az aznapit, és ezt a tömböt most nyitották - feleli, és én örülök, hogy az Aréna szemlátomást elég szilárdan van megépítve.

Nem győzködöm tovább: tudom, hogy amennyiben rámutatnék, hogy a ruhatárban már legalább húsz kabát van a mienken kívül, akkor azt mondaná, hogy "nem, nincs". És egyébként is: az, hogy kiadták az utasítást a számla-nemadásra, nyilván nem ennek az ifjú hölgynek a felelőssége.

Gyors számítást végzek. Tegyük fel, hogy az év száz napján indokolt a ruhatár, és tegyük fel, hogy a 12 ezer férőhelyes Aréna mindennap csak fél házzal megy. 6000×200=1.200.000,- Ft - ennyi a ruhatári bevétel egyetlen nap. Szor száz: 120 millió per év. Ennek az egy hatoda áfa: ez 20.000.000,- Ft.

A részletekben tévedhetek, de nagyságrendileg az Aréna - csak a ruhatári bevétel alapján - ennyit lop el évente a kórházaktól, közlekedéstől stb.

Hogy az Aránában üzemel büfé is, arról ne is beszéljünk...

A blog célja, hogy kérjé számlát, waze. Hogy ne tekintsd úgy, hogy számlát adni lúzerség, vagy hogy leszarod a számlát. Hogy háborodj fel, ha nem kapsz nyugtát. Hogy követeld meg, hogy a kibaszott pénzed, amiért kidolgozod a beledet, oda kerüljön, ahova szánod: a költségvetésbe, legalábbis a nettó végösszegre rárakott húsz százalék. Ahhoz a húsz százalékhoz a kereskedőnek (vendéglátósnak, szolgáltatónak) pontosan annyi köze van, mint bárki másnak: semmi. Ha elteszi, az simán lopás, pontosabban sikkasztás: a továbbadás céljából átvett összeg hűtlen kezelése.

A blog célja, hogy átmenjen végre a köztudatba: a számlaadási fegyelem nem a kereskedőre és az APEH-ra tartozik, hanem mindenkire, mivel a be nem fizetett áfa miatt meg nem valósuló állami szolgáltatások hiányától (vagy nívótlanságától vagy késlekedésétől) egytől egyig szívunk.

Lesznek itt sztorik pofátlan számla-nemadásról, névvel és címmel. (Tippek az APEH-nak.) És lesznek nevek és címek olyanokról, akik példamutatóan adnak számlát. (Ingyenreklám, mert megérdemlik.) Lesznek kisebb számítgatások, hogy egy adott hely saccolt forgalma alapján mekkora pénzeket nyúl le a tulaj, amelyekből mind-mind nem épül autópálya, és amelyekből nem tudnak tisztességes fizetést adni a tanároknak.

Vásárolok, fogyasztok, szolgáltatásokat veszek igénybe - e tapasztalataimat fogom itt megosztani. Ha pedig te is megírod a saját sztoridat, hogy kik, hol és hogyan néztek hülyének számlaadás kapcsán, az is kikerülhet a blogba. Több szem többet lát. Háborodjunk fel együtt, és legközelebb kérjünk számlát, mert ha mi sem kérünk, akkor semmi nem változik ebben az országban.

De ha továbbra sem kérsz számlát, akkor a jövőben ne pofázz - mert bűnrészesként semmi alapod nincs hozzá - se politikáról, se a politikusokról, se a jó erkölcsről. Kussolj a vadkodon, és szégyeld magad.