Van ilyen, persze. Ez a blog nem erénycsőszködésre van, nem a kényszeres jogkövetésre szólít fel. Ha a mester azt mondja, hogy tizenkétezer a javítás, számla nélkül viszont csak egy tízes - nos, akkor szent és hazafi legyen a talpán, aki ilyenkor azt mondja, hogy jó, akkor a drágább verziót választom. Tudom, persze, az állampolgári kötelesség ilyenkor is az volna elvileg, hogy számlát kérünk. De azt is tudom, hogy ha az embernél épp dől a víz a falból, akkor nem feltétlenül meggyőzhető arról, hogy a csőtörés alkalmából neki hirtelen kötelessége beszállni a költségvetésbe.
Szeretném hangsúlyozni, hogy ez a blog nem arról szól, amikor feltevődik a címben írt csúnya kérdés. Hanem arról, amikor nem vetődik fel. Amikor valaki az áfáva növelt árat fizeti meg, mert egyszerűen "ennyibe kerül". A blog arról szól, és nem többről, hogy ebben az esetben kinek a zsebében köt ki végül ez a ténylegesen kifizetett húsz százalék. Az az összeg, ami nem a termék vagy szolgáltatás ára, hanem a mi hozzájárulásunk környezetünk fenntartásához és fejlesztéséhez, és amelynek befizetésére a termék megvásárlása vagy a szolgáltatás igénybe vétele csupán apropóul szolgál. És amihez a pénz átvevőjének annyi köze van csupán, hogy ő is részesül a fenntartott és fejlesztett környezet áldásaiban.
Vagy ezen áldások hiányában, ha elsíbolja a pénzt. Mert új kocsit még csak vehet belőle magának, de autópályát aligha.
Utolsó kommentek