A blog célja, hogy kérjé számlát, waze. Hogy ne tekintsd úgy, hogy számlát adni lúzerség, vagy hogy leszarod a számlát. Hogy háborodj fel, ha nem kapsz nyugtát. Hogy követeld meg, hogy a kibaszott pénzed, amiért kidolgozod a beledet, oda kerüljön, ahova szánod: a költségvetésbe, legalábbis a nettó végösszegre rárakott húsz százalék. Ahhoz a húsz százalékhoz a kereskedőnek (vendéglátósnak, szolgáltatónak) pontosan annyi köze van, mint bárki másnak: semmi. Ha elteszi, az simán lopás, pontosabban sikkasztás: a továbbadás céljából átvett összeg hűtlen kezelése.

A blog célja, hogy átmenjen végre a köztudatba: a számlaadási fegyelem nem a kereskedőre és az APEH-ra tartozik, hanem mindenkire, mivel a be nem fizetett áfa miatt meg nem valósuló állami szolgáltatások hiányától (vagy nívótlanságától vagy késlekedésétől) egytől egyig szívunk.

Lesznek itt sztorik pofátlan számla-nemadásról, névvel és címmel. (Tippek az APEH-nak.) És lesznek nevek és címek olyanokról, akik példamutatóan adnak számlát. (Ingyenreklám, mert megérdemlik.) Lesznek kisebb számítgatások, hogy egy adott hely saccolt forgalma alapján mekkora pénzeket nyúl le a tulaj, amelyekből mind-mind nem épül autópálya, és amelyekből nem tudnak tisztességes fizetést adni a tanároknak.

Vásárolok, fogyasztok, szolgáltatásokat veszek igénybe - e tapasztalataimat fogom itt megosztani. Ha pedig te is megírod a saját sztoridat, hogy kik, hol és hogyan néztek hülyének számlaadás kapcsán, az is kikerülhet a blogba. Több szem többet lát. Háborodjunk fel együtt, és legközelebb kérjünk számlát, mert ha mi sem kérünk, akkor semmi nem változik ebben az országban.

De ha továbbra sem kérsz számlát, akkor a jövőben ne pofázz - mert bűnrészesként semmi alapod nincs hozzá - se politikáról, se a politikusokról, se a jó erkölcsről. Kussolj a vadkodon, és szégyeld magad.