Véleményem fenntartom, miszerint az ÁFA mellőzése nem maga a probléma, hanem a problémának tünete.

- zárja az előző poszthoz - roppant kedves hangnemben - írt kommentjét Molekula.

Öröm a szívnek, hogy valaki, aki a halál faszára kíván engem blogostul, belátja végre, hogy az áfa lenyúlása, amiről a blog szól, nem valami tök frankó dolog, hanem baj: tünet. Maximálisan egyetértünk abban, hogy nem a tünetet kell megszüntetni, hanem az okot orvosolni. Csakhogy arra, hogy a páciens beteg, a tüneteiből lehet rájönni. Ha valakinek az ismételt gyomorfájdalmaira állandóan csak azt mondogatják, hogy "katonadolog", vagy hogy "ilyen szarokkal jössz? nekem bezzeg..." -, vagyis a tüneteket nem veszik komolyan akkor az illető jó eséllyel megmurdel gyomorrákban.

Ha korrekt akarok lenni, akor az is igaz - a fenti példánál maradva -, hogy amennyiben elkezdik a tünetet kezelni, és teszem azt, fájdalomcsillapítóval tömik a delikvenst, akkor pontosan ugyanúgy belepusztul.

Tehát ha a kérdést valaki úgy teszi föl, hogy megoldaná-e Magyarország költségvetését és/vagy állampolgárainak (átlagosan gyalázatosan alacsony nívójú) moralitását a nyugtaadás problémájának megoldása, akkor a válaszom határozottan: nem. Ha viszont az a kérdés, hogy a nyugta-nemadás, de még inkább a nyugta-nemkérés komoly tünete-e egy súlyos betegségnek, akor a válaszom: igen. Igen, mert arra mutat rá, hogy az átlagos vásárlói tudatosság a béka segge alatt van. És ha ilyen tudatossággal választjuk meg a politikusainkat, akkor nem csoda, hogy ott tart az ország, ahol tart (nem nyolc vagy húsz éve, hanem amióta bejöttünk ide fehér lovon). És egyáltalán, ha ilyen tudatossággal élünk a világban, akkor nem csoda, hogy a világ úgy néz ki körülöttünk, ahogy.

Az, hogy az ár áfa-része nem a kereskedőt illeti, tény. Ha megtartja, az lopás: ez is tény, bárhogy szépítjük. Ahol lopnak, nyilvánvaló (nekem legalábbis), hogy nemcsak a tolvaj bűnös, hanem mindeni, aki részese egy olyan rendszer fenntartásának, amiben bárki lopni kényszerül. Viszont ha a zemberek apránként kezdenek rájönni, hogy a "gyomorfájás" nem töktermészetes állapota a szervezetnek, és elkezdenek rá odafigyelni, akkor a beteg (jelen esetben: az ország) talán még megmenthető.

(Bár a kommentekből leginkább az látszik, hogy károgó hollók gyülekeznk, alig várva, hogy megnyuvadjon végre, és kivájhassák a szemét. Azért, hogy ők maguk jóllakhassanak, mert mindenki más le van szarva.)