Kék Rózsa Söröző és Étterem
1077 Budapest, Wesselényi u. 9.

A Deáktól és az Astoriától egyaránt kb. 7 percre levő étterem barátságos hely, barátságos pincérekkel.

Három elkülöníthető helységünkben – melyek klimatizáltak – egyszerre nyolcvan vendéget tudunk fogadni. Törzsvendégeink között vannak baráti társaságok és munkahelyi kollektívák is, melyek közül az egyik legrégebbi a Mensa HungarIQa.

- írják honlapjukon. Nemrég magam is egy kb. húszfős társasággal töltöttem egy estét a Kék Rózsa galériáján. Az összejövetel délután kezdődött: apránként szállingóztak az emberek, ami egyúttal azt is jelenti, hogy a többedik kör kávén/sörön/üdítőn voltunk túl, mire a vacsorára került sor. A kaját pedig ismét több kör ez meg az követte.

Voltak, akik előbb leléptek, ők nyilván külön rendezték a "számlájukat". Az idézőjelet a saját tapasztalat indokolja. Záróra előtt bő húsz perccel megjelent egy szöszi pincérlány, és nekiállt bezsebelni a pénzt. Nota bene: a különfizetést ügyesen oldották meg. Érkezéskor mindenki kapott egy sorszámot, és a rendelés úgy zajlott, hogy pl. "a 14-esre kérek még egy sört". Így a végén hosszas tökölődés, ill. a szokott egymás közti szenvedés ("akkor én adtam egy ötezrest, te adtál mennyit is...?" stb.) helyett zökkenőmentesen zajlott az inkasszó. Az asztal körül egy rakás értelmiségi (vagy tízen voltunk még akkor) küzd az utolsó kortyokkal, a csaj meg söpri be a zsét.

- Elnézést... A blokkot hol kapom majd? - kérdezem álnaivan.

- Máris hozom - feleli szemrebbenés nélkül.

- Á, el tudod számolni a munkahelyeden, igaz? - figyel fel az asztaltársaság egy tagja. A többiek mással vannak elfoglalva.

- Nem, nem számlát kértem, csak nyugtát - felelem fennhangon, hogy a továbbra is az asztal körül sertepertélő szöszke is jól hallja. - Nem tudom elszámolni. Csak éppen, ha már kifizetem az árba beépített áfát, akkor azt nem hagyom itt az ő zsebükben, mert ebből a pénzből kéne, hogy utakat építsenek meg hogy fenntartsák a közvilágítást, a kórházakat, iskolákat. Tíz százalék borravalót amúgy is adok, de 30% borravalót azért talán mégse.

Lehet, hogy nem pont ezeket mondtam: mindenesetre előadtam nagy garral azt, amiről ez a blog szól. Társam bólogatott, hümmögött, hogy hát, igen... Tényleg... Valóban, van benne valami... (Jogász az illető.)

A pincér csaj végig jelen volt, hallott mindent az utolsó szóig. Aztán lement a kasszához. Aztán visszajött az asztaltársasághoz, ahol az imént tíz embertől szedte el a pénzt. És a kezében virított egy darab nyugta, azt anak rendje s módja szerint a kezembe nyomta.

Miközben veszem a kabátom, hevenyészett számítgatást végzek fejben. Az étterem 11 órán keresztül van nyitva az év minden napján. Saját bevallásuk szerint 80 fő fér el egyszerre. Számoljunk csak 50 fővel, és számoljunk úgy, hogy egy nap alatt csupán 4 "turnus" váltja egymást. És számoljunk azzal, hogy egy vendég 1500 Ft-ot fizet. Ez így napi 300.000 forint árbevétel, ami vélhetőleg kurvára alacsony becslés, de legalább nem alaptalan vádaskodás. (Ha ennél kevesebbet sepernének be, akkor nem prosperálnának évek óta.)

Napi 300 ezer forint egy évben 109.500.000 Ft. Ennek az 1/6-a az áfa: 18.250.000,- Ft. Egy év leforgása alatt ez az étterem - csak áfa címén - ennyit lop el tőlem. Meg tőled. Meg tőled. Meg tőled.