Quiang Hua 88 Kft.
1072 Budapest, Rákóczi út 8/A
Egy előítéletes dög vagyok.
Az történt velem, hogy ebédre vágyva tanácstalanul ténferegtem a Rákóczi úton, végül beletörődtem az elkerülhetetlenbe: jó, legyen kínai. Kínai gyorsbüfé, és akkor legalább két legyet ütök egy csapásra: lesz egy új ahol lopnak címkéjű posztom.
Bemegyek; pult mögött kínai lány, mit kérek. A szokásost: a levest, amiről már húsz éve se tudtam, hogy miből van, és remélhetőleg húsz év múlva se fogom tudni, meg valami döglött állatot rizzsel és szójaszósszal. Ja, meg egy nagy tonikot. Kimeri, kirakja, ideadja.
És beüti a gépbe. Tételesen. És még entert is üt. Sőt, letépi a nyugtát, és ideadja.
Döbbenten ülök le enni, és figyelem: minden vendég kap nyugtát. Automatikusan, gondolkodás nélkül. Itt valami átcseszés van, gondolom, és kijön belőlem a rafinált. Ismét a pulthoz lépek (ketten állnak előttem), és odaszólok, hogy kérek egy kávét. Elveszi az ötszázast a másik kettő feje fölött, és visszaad belőle. Nyugta nincs: háhá, mondom magamban, kibújt a szög a zsákból.
Nem bújt ki. Beüti előbb a csaj, utána a pasi kajáját - majd beüti az én kétszáztíz forintomat (ami kávénak kurva drága, főleg, hogy mosogatóvíz ízű). De nem demonstratívan üti be, nem úgy, hogy "figyellek, baszki, itt van ám a blokkod!", hanem csak úgy. Letépi, lerakja a pultra, és tökre nem érdekli, hogy elveszem-e vagy sem.
Kifelé azon gondolkodom, hogy ebben a kínai büfében bizonyára nem olvasták a blogom kommentjeit, miszerint aki nyugtát ad, az mocskos gyurcsányista, és/vagy szükségszerűen tönkre kell mennie.
Utolsó kommentek