Hogy ne vádolhassanak elfogultsággal, itt van egy kommentből kopipésztelve a ló másik oldala, kupec tollából:

 Kedves aszw!

Ez igy magaban enyhen szolva is csak a lo egyik oldala.

Nyilvan vannak olyan gorenyek, akik lehuzasbol nem fizetnek afat, de a vallalkozok nagy resze ugy kalkulalja ki eleve az arat, hogy abba csak azt a ritka alkalmat szamolja bele, amikor be kell utni a gepbe / adni kell szamlat.

Gondolom, Te nem vallalkozol. Ha megis, akkor tuti nem olyan szolgaltatast nyujtasz, aminek sok konkurrenciaja van.
Sajnos, en -tobbek kozt- ilyet nyujtok. Es igen, a legritkabb esetekben utjuk be a gepbe az osszeget, ugyanis AKKOR BE IS CSUKHATNANK. Kb 2 honapon belul. Egyszeruen nem jon ki! Ha beutnenk, arat kellene emelni, akkor meg azert zarhatnank be. Kezdemenyeztem parszor a konkurrencianal, hogy ezen valtoztassunk egyszerre, es emeljunk arat, de nem sikerult.

Ha viszont ide beirsz majd minket - ha egyszer eljutsz hozzank, tuti - akkor lehuzhatjuk a rolot, remelem, boldog leszel. Nem sok embert tudunk foglalkoztatni, de akkor legalabb ok is az utcara kerulnek. Remelem, akkor boldog leszel, hogy sikerult az Indexen egy fasza megmondoblogot csinalni munkakerules kozben!

A mondanivalom az lenne, hogy nem azzal kezdd, hogy ha valahol igy jarsz, akkor vilagba kurtolod - valaki megelheteset veheted el. Kerdezz ra, hogy miert van ugy. Vagy legalabb gondolkozz el, hogy lehet, hogy nem neked van igazad! Ez igy nagyon egyoldalu!

Kicsit olyan érzésem van most, mint amikor azzal szembesülök, amikor a nyugdíjas nénit fülön csípik, amint el akar lopni fél liter tejet meg két zsemlét a közértben. Egyrészt a kurva anyját annak a rendszernek, ahol az ilyen megtörténhet. A szívem szakad meg a néniért, komolyan. Ugyanakkor nem gondolnám, hogy optimális megoldás volna széttárni a kezünket, mondván, hogy "hát, igen, nagy a szegénység, tessék csak jönni holnap is lopni, így van ez rendjén". Kedves kupec, ha a vevőköröd zömében ilyen nénikből állna, akkor nem húzhatnád le ugyancsak a rolót?

Nekem mint vendégnek mit kéne tennem egy étteremben? Rendelés előtt kérdezzem meg a pincérnőtől:

- Elnézést, kisasszony, kérem, ne vegye bizalmaskodásnak, de önök itt lopnak?

És ha így válaszol:

- Igen, sajnos nehéz időket élünk, kénytelenek vagyunk lopni  - nos, akkor fejezzem ki együttérzésemet, és menjek át két utcával arrébb? Ott ugyanis (pesti viszonylatban legalábbis) bizonyosan találok olyan éttermet, ahol adnak számlát. Nem tudom, hogy csinálják, de adnak. Nyilván valami számviteli csoda.

Nem tudom a jó megoldást, tényleg. Ismerek és szeretek olyan helyeket, amelyek után krokodilkönnyeket sírnék hosszasan, ha bezárnák - pedig nem adnak számlát. Ezekről is fogok írni apránként. És vannak olyan helyek, amelyek meg adnak számlát, mégis minden porcikájukban rühellem őket (pl. a TESCO). Ezekről is fogok írni. Mert az, hogy valakinek a lopását lopásnak nevezzük-e, független attól, hogy az illető amúgy szimpatikus-e vagy sem.

Mindenesetre örülnék, ha írnának azok a kisvállalkozók, akik adnak számlát. Tegyék közkinccsé, vajon hogy csinálják.